ÜGYVÉDI MUNKADÍJAK A BOLDOG BÉKEIDŐKBEN Az ügyvédi munkadíjak vonatkozásában 1874-ben elfogadott ügyvédi rendtartás is tartalmazott rendelkezéseket. Az ügyvéd a rábízott ügy érdekében tett kiadásainak, valamint az ügyre fordított idejének megtérítésén túl megfelelő „jutalmazást” (ügyvédi munkadíjat), s mindezeknek arányosan kiszámított előlegek általi fedezését követelheti az általa képviselt féltől. Az ügyvédi jutalomdíj, valamint az időráfordítás megtérítése az ügyvéd és ügyfele kötetlen egyezkedése útján határozható meg. Az előzetes egyezkedéseket okirattal kell igazolni, hogy érvényesek legyenek. Az ügyfél az előzetesen meghatározott ügyvédi munkadíj arányos csökkentését kérheti, ha előre nem látott véletlen eseményből kifolyólag az ügy, vagy maga a képviselet megszűnt. Ezekben az esetekben a meghatározott díj csökkentéséről peres ügyekben a per birósága, egyéb ügyekben az ügyvéd bírósága hivatott dönteni.

ÜGYVÉDI MUNKADÍJ ÉRVÉNYESÍTÉSE Ha az ügyvéd az ügyvédi munkadíj (jutalomdíj), valamint a felmerülő költségek vonatkozásában az általa képviselt féllel nem egyezett meg, s nem is kapta meg a szerinte őt megillető díjakat, s a per folyamán sem állapították meg azt, hogy milyen díjazás illeti meg őt tevékenységéért, akkor saját díjjegyzékét az illetékes bíróságok előtt peres eljárás útján érvényesítheti. Ezzel kapcsolatban – akárcsak a csökkentéssel kapcsolatban – peres ügyekben a per birósága, egyéb ügyekben pedig az ügyvéd személyes bírósága illetékes dönteni. Az ügyvéd rendesen vezetett könyvei, valamint az ügy során készített feljegyzései, és annak időtartama alatt folytatott levelezései bizonyíték erejével bírnak, amennyiben az ügyfél által szolgáltatott adatok azok hitelességét nem gyengitik.

Ha az ügyfél ellen csődeljárás indul, az ügyvéd díjait az általános csődtömeg második osztályába kell sorolni, ha azok függőben lévő, vagy legfeljebb egy évvel korábban befejezett perekből származnak, vagy akkor, ha régebbi perekből származnak ugyan, de azok iránt a csődeljárást megelőző három éves időtartamban a kereset megindíttatott valamely bíróságnál.

ÜGYVÉDI MUNKADÍJAK, PÉNZKEZELÉS 1958

ÜGYVÉDI MUNKADÍJ TÖRVÉNYEREJŰ RENDELETBEN SZABÁLYOZVA Az ügyvédi munkadíjakról az 1958-as törvényerejű rendelet szerint szabadon egyezkedhet az ügyvéd az ügyfelével – bizonyos keretek közt, melyeket az igazságügyért felelős miniszter állapított meg jogszabályban. Az ügyvédi munkadíjak megállapításakor figyelembe kellett venni az aktuális ügy jellegét, tárgyát és jelentőségét, továbbá azt, hogy az előzetes becslések szerint a megbízás teljesítéséhez az ügyvédnek mennyi munkát kell befektetnie. Emellett az ügyvédnek tekintettel kellett lennie ügyfelének személyi és anyagi körülményeire az ügyvédi munkadíjak megállapításakor. Az ügyvédi munkadíjról szóló megállapodást az ügyvédi megbízáskor kellett megkötni, s a munkadíjat az írásos anyagokban fel kellett tüntetni. Az ügyvédi munkadíjak harmadik személlyel szemben kárként való érvényesítése nem függött attól, hogy a megbízó személy az adott ügyvédi munkaközösség részére a megállapodásban rögzített munkadíjat kifizette-e már, vagy sem. A kártérítési igényt alapjául az ügyvéd megbízási szerződése szolgált, míg a kár (ebben az esetben az ügyvédi munkadíj) összegének megállapításakor ugyanazokat a szempontokat rendelte a jogszabály figyelembe venni, mint az általános esetben: az ügy jellegét, tárgyát és jelentőségét, valamint a teljesítéséhez szükséges ügyvédi munkabefektetést.

ÜGYVÉDI DÍJSZABÁS RENDELETBEN Az igazságügyi miniszter rendeletben állapíotta meg az ügyvédi munkadíjakra vonatkozó díjszabást. Ez az ügyvédi munkadíjakra vonatkozó rendelet alkalmazandó volt a bíróságok számára is, amennyiben valamely peres felet terhelő perköltségek megfizetéséről vagy ügygondnoki díjról határozott. Fontos, hogy az ügyvéd és ügyfele az ügyvédi munkadíj vonatkozásában kizárólag a rendelet keretei között állapodhatott meg.

MEGÁLAPODÁS AZ ÜGYVÉDI MUNKADÍJRÓL Az ügyvédi munkadíjról főszabály szerint az ügyvéd és ügyfele az ügy elvállalásakor állapodtak meg. Az ügyvédi munkadíj összege a tényvázlatban feltüntetésre került. Lehetséges volt az ügyvédi munkadíjról való későbbi meállapodás is. Ebben az esetben rögzítésre került az ügyvédi tájékoztatás a munkadíj várható mértékéről, illetve, hogy mikor kívánnak a felek az ügyvédi munkadíjban megállapodni. Az ügyvédi munkadíj megemelhető volt, amennyiben előre nem látott körülmények tették ezt indokolttá. Az ügyfélnek kötelező volt minden okiratot bemutatni és tényt feltárni az ügyvédi munkadíj megállapításához. Amennyiben nem jött létre megállapodás az ügyvédi munkadíjak vonatkozásában, a megbízás felmondható volt az ügyvéd részéről.

AZ ÜGYVÉDI MUNKADÍJ MÉRTÉKE Az ügyvédi munkadíjak határai büntetőügyben 1958-ban a rendelet szerint 200 és 1500 Ft között változhattak, illetve az ügyvédi kamara engedélyével volt lehetőség 1500 Ft feletti ügyvédi munkadíj kikötésére. Elsősorban a bizonyítás terjedelme, az iratanyag mennyisége, a felkészülési idő és az ügy jelentősége voltak meghatározó tényezők. Polgári ügyben a munkadíjak elsősorban a perértéktől voltak függőek, illetve itt is lehetőség volt a határ megemelésére bonyolult ügyben. Külön ügytípust jelentettek a polgári ügyeken belül a személyi állapotra, házassági bontóperre, a lakásbérletre vonatkozó ügyvédi munkadíjak. A díjszabástól eltérő ügyvédi munkadíj volt kiköthető külföldi ügyfél vonatkozásában. Az ügyvédi magángyakorlatot folytató ügyvéd jogosult lehetett a díjszabástól eltérő ügyvédi munkadíj alkalmazására.

A rendelet szabályozta másodfokú eljárásokban, az egyesített ügyekben alkalmazható ügyvédi munkadíjat, illetve ezek megemelésének lehetőségét. Helyettesítési díj az ügyvédek és az ügyvédi munkaközösségek között volt fizetendő. Lehetőség votl átalánydíj meghatározására is állami szerv, szövetkezet és magánszemély megbízók esetében.
A rendelet rögzíti, hogy a megbízó ügyvédi munkadíjra vonatkozó kötelezettségét nem érinti, hogy az ellenérdekűfél az ügyvéd megbízójának azt megfizette-e vagy sem. Az ügyvédi munkadíjak előzetesen is megfizethetők voltak.

ÜGYVÉDI MUNKADÍJAK VÁLTOZÁSAI

Az ügyvédi munkadíj 1962-től megemelhetővé vált büntetőügyben abban az esetben is, ha a megbízás a nyomozásban való eljárásra is vonatkozott. 1973-tól kezdve az ügyvédi munkadíjak emelt összegben voltak meghatározottak az IM rendelet szerint. Az ügyvédi munkadíjak 30-50%-kal kerültek megemelésre. Szintén ezévtől kedzve szabályozásra kerültek a társasházak, társasgarázsok részére végzett ügyvédi tevékenységek díjazására vonatkozó rendelkezések is. Így szabályozásra került a társasági szerződés, tervezési szerződés, építési szerződés elkészítése esetére vonatkozó munkadíjak. 1975. január 1-től kezdődő hatállyal bekerült a rendeletbe a gazdasági bírság ügyében történő ügyvédi eljárás szabályai is.

ÜGYVÉDI MUNKADÍJAK 1980 UTÁN Az 1958-as, ügyvédi tevékenységet szabályozó törvényerejű rendelet is tartalmazott szabályokat az ügyvédi munkadíjakra vonatkozóan. A megbízás ellátása során előforduló eset, hogy az ügyvéd kezeihez az ügyfele részére pénz vagy egyéb jellegű érték folyik be. Ebben az ügyvédnek kötelessége volt az ügyfelét erről haladéktalanul értesíteni. Az ügyfele részére az ügyvédhez befolyt pénzből, úgynevezett beszámítással, az ügyvéd kiegyenlítheti az ügyvédi munkadíját, valamint olyan követeléseit, melyeket jogerős bírósági határozat, vagy valamilyen okirat költségként ismer el a számára. A pénz átvétele után az ügyvédnek írásban értesítenie kellett ügyfelét a beszámítás megtörténtéről. A beszámítás nem történhetett meg, amennyiben a pénzt nem azzal a céllal adták oda az ügyvédnek, hogy azt ügyfelének kiadja, s abban az esetben sem, ha a pénzt az ügyfél részére olyan követelés fejében fizették, amellyel szemben nem történhet meg a beszámítás a jogszabályok szerint.

ÜGYVÉDI MUNKADÍJ GAZDASÁGI ÜGYEKBEN 1982-ben a jogszabályba bekerültek a polgári jogi társaságot vagy gazdasági munkaközösséget létesítő szerződések elkézsítésével kapcsolatos ügyvédi munkadíjakra vonatkozó rendelkezések. Az ilyen okiratok elkészítésekor alkalmazott ügyvédi munkadíj megállapításakor figyelembe kellett venni a szerződlésben félként szereplő személyek számát, a vagyoni hozzájárulás mértékét is. Az ügyvédi munkadíj a rendeletben meghatráozottnál magasabbra volt emelhető abban az esetben, ha az elkészítendő szerződés különösen bonyolult volt, fokozott felelősséget és munkát igényelt az ügyvéd részéről. A jogszabályok ezekben az években már lehetőséget adtak a polgári jogi társaság gazdasági munkaközösségé történő átalakítására, így az ebben az esetben alkalmazható ügyvédi munkadíjak is meghatározásra kerültek a rendeletben.

A következő évben módosított rendelkezések a költségátalány vonatkozásában határoztak meg az ügyvédi munkadíj alapul vételével 20, illetve 30%-os mértéket.