ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS | ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS

ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS SZABÁLYAI

ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS 1874 Az ügyvédi meghatalmazásokról (korabeli szóhasználattal élve „meghatalmazványokról”) már az 1874-es ügyvédi rendtartás is tartalmazott rendelkezéseket. Azoknak az ügyvédnek, akik valamilyen bíróság vagy hatóság előtt más fél nevében járnak el, rendelkeznie kell meghatalmazással, és köteles minden beadványát saját kezűleg ellenjegyezni. Az ügyvédi meghatalmazás az ügyvédet feljogosította mindazon intézkedésekre, melyek a rábízott ügy megfelelő viteléhez és teljes befejezéséhez kapcsolódnak. Az ügyvéd által végzett, leírt, vagy élőszóval elmondott dolgok és tevékenységek harmadik személyekre nézve úgy számítottak, mintha a megbízó ügyfél maga tette s mondta volna, hacsak az ügyfél azokat azonnal vissza nem vonja személyes jelenlétében.

Minden ügyvédi meghatalmazás érvényes volt a perhez kapcsolódó pénzösszegek és pertárgyak átvételére és nyugtázására, helyettes megbízására, eskütételhez kapcsolódó tevékenységekre. Ha az ügyfél az ügyvéd meghatalmazási jogkörét korlátozni akartaa, azt a meghatalmazásban külön ki kellett emelnie. Az ügyvéd által kijelölt helyettes-ügyvéd minden cselekedetéért az eredeti ügyvéd volt felelős, ha azonban a helyettesítés az ügyfél előzetes értesítésével és annak beleegyezésével történt, akkor a felelősség a helyettes ügyvédet terhelte.

ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS AZ 1937-ES RENDTARTÁSBAN Az 1937. évi ügyvédi rendtartás szintén tartalmazott szabályokat az ügyvédi meghatalmazás vonatkozásában. A rendtartás alapján az ügyvéd a bíróság (vagy más hatóság) előtt ügyfelét ügyvédi meghatalmazás alapján képviselte, s minden beadványát saját kezűleg ellenjegyezte. A bíróság vagy más hatóság előtt zajló ügyre vonatkozó ügyvédi meghatalmazások érvényességéhez az volt szükséges a rendtartás alapján, hogy a meghatalmazó azt írásba foglalja, s saját kezűleg aláírja, vagy hitelesített kézjegyével ellássa. A perrendtartásra vonatkozó és más egyéb jogszabályok határozták meg, hogy az ügyvédi meghatalmazáshoz szükséges volt-e írásos forma. Pártfogó ügyvéd részére nem kell meghatalmazást adni, annak megfelelője ebben az esetben a kirendelés.

A rendtartás rögzítette, hogy az ügyvédi meghatalmazás feljogosítja az ügyvédet bíróság, más hatóság vagy harmadik személy előtti képviseletre, s minden olyan cselekményre vonatkozott, amely a rábízott üggyel kapcsolatos teendők szabályszerű ellátásával együtt jár. Az ügyvédi meghatalmazás sok egyéb mellett magában foglalta a jogot a következőkre is: a megbízás tárgyául szolgáló ügyben pénz, egyéb érték, vagy okirat átvételére és az átvétel tényének elismerésére, valamint arra is, hogy az ügyvéd helyettest bízzon meg. Az ügyvéd törvényileg meghatározott képviseleti jogkörének korlátozása a bíróság, más hatóság vagy harmadik személy irányában csak akként volt lehetséges, hogy az adott korlátozás szerepel magában az ügyvéd meghatalmazásában.

A fentiek nem vonatkoztak azokra az esetekre, amikor valamilyen jogszabály az ügyvédi meghatalmazás kereteit, s ennek korlátozásait másképp szabályozták. Az ügyvéd helyettesítését ellátó személy cselekményeiért az ügyfél felé a helyettest megbízó ügyvéd tartozott felelősséggel. Abban az esetben azonban, amikor a helyettest az ügyvéd ügyfelének előzetes hozzájárulásával nevezte ki, a helyettesítő ügyvéd cselekedeteiért a helyettest rendelő ügyvéd nem volt felelős.

ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS BÉLYEGES NYOMTATVÁNYON A XIX. század végi boldog békeidőket követően az 1937-es ügyvédi rendtartás mellett az 1938. évi VI. törvénycikk adott új jogszabályi kereteket az ügyvédi meghatalmazásnak. Az 1938. évi VI. törvénycikk értelmében bíróság vagy más hatóság előtt az ügyvéd csak akkor járhat el ügyfele meghatalmazottjaként, ha az e célra szolgáló, és a fennálló jogszabályok szerint meghatározott állandó összegű vagy százalékos összegű illeték legkisebb összegének megfelelő bélyeges nyomtatványon kiállított írásbeli meghatalmazás jogosítja fel erre. Ez alól kivételt képezett az az eset, ha az ügyvédi meghatalmazáshoz mellékeli annak egyszerű másolatát is a megfelelő bélyeggel ellátott nyomtatványon. Közokiratba foglalt ügyvédi meghatalmazás esetében az adott okirat hiteles másolatát kellett bélyeges nyomtatványon kiállítani. Ha az ügyvédi meghatalmazáshoz annak bélyeges nyomtatványon kiállított egyszerű másolatát mellékelték, vagy abban az esetben, ha a közokiratba foglalt meghatalmazást e közokiratnak bélyeges nyomtatványon kiállított hiteles másolatával igazolták, akkor magán az ügyvédi meghatalmazáson sem meghatalmazási illetéket, sem ügyvédi jóléti hozzájárulást nem kellett leróni.

Ha az ügyvédi meghatalmazás nem felelt meg a fenti rendelkezéseknek, akkor a bíróság vagy más hatóság nem tekinthette a meghatalmazást igazoltnak, s ekkor az e tekintetben irányadó jogszabályok szerint kellett eljárni. Ebben az esetben hivatalos lelet felvételének nem volt helye az illeték hiány miatt. A fenti rendelkezéseket akkor is alkalmazni kellett, ha az ügyvédi meghatalmazást adó ügyfél egyébként szegénységi jogon, vagy külön jogszabály alapján illetékmentességet élvezett.

Módosításra kerültek a „jegyzékbe iktatott” meghatalmazás szabályai is, ezentúl a jegyzékbe iktatott meghatalmazást a jegyzék bírósági iroda által kiállított kivonatával igazolni kell azon bíróság előtt is, amelynél a jegyzéket vezetik. E jegyzékkivonat kiállítását az e célra szolgáló bélyeggel ellátott nyomtatvány bemutatásával kell kérvényezni, s ezt a kivonatot a bírósági iroda a bemutatott nyomtatványon állítja ki.

Az ügyvédi meghatalmazáshoz használatos bélyeges nyomtatványokat a pénzügyminiszter állította elő. A nyomtatványok magukban foglalták az állandó összegű meghatalmazási illetéknek megfelelő illetékbélyeget, továbbá az ügyvédi meghatalmazási illeték ötödének megfelelő összegű, a kincstári bélyegektől eltérő ügyvédi jóléti hozzájárulási bélyeget is. A nyomtatvány mindenkori ára a rányomtatott bélyegek együttes összegének kellett megfelelnie. Az ügyvédi jóléti hozzájárulásra befolyt összeget a pénzügyminiszter évente kétszer utalta át az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek. A pénzügyminiszter miniszteri rendelettel állapította meg a nyomtatvány szövegét, az azon alkalmazott bélyegképek megjelenését, valamint a nyomtatvány forgalomba hozatalának és kezelésének egyéb szabályait.



AZ ÜGYVÉDI MEGHATALMAZÁS 1958-AS SZABÁLYAI Az ügyvédi meghatalmazást mindenkoron írásba foglalását írta az ügyvédi tevékenységet szabályozó 1958-ban megalkotott törvényerejű rendelet, s ha a meghatalmazást az ügyfél saját kezével írja alá, nem szükséges tanúkat alkalmazni. A meghatalmazás értelmében az ügyvéd jogosult minden olyan cselekményre, amely együtt jár a rábízott ügy szabályszerű ellátásával, így például okirat, pénz és egyéb vagyontárgyak átvételére. Az ügyvéd képviseleti jogköre a bíróság, hatóság vagy harmadik személy irányában csak annyiban korlátozott, amennyiben a korlátozás magából a meghatalmazásból kiderül.

A jogszabály rendelkezett arról az esetről is, amennyiben az ügyvéd ügyfele a megbízás ellátása alatt elhalálozott: az ügyvéd köteles volt az ügy feltüntetésével haladéktalanul értesíteni az általa ismert örökösöket, valamint azt a bíróságot (avagy hatóságot), amely előtt az adott ügy folyamatban van. Ügyfele halála esetén az ügyvéd a jogszabály alapján az örökösök további rendelkezéséig köteles volt minden halaszthatatlannak ítélt teendőt ellátni az üggyel kapcsolatban, amelyek az örökösök érdekeinek megóvása kapcsán szükségesek.

ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS SZABÁLYAI

ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS SZABÁLYAI 1958-BAN



BÉKEBELI ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS
ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT