ÜGYVÉDI MEGBÍZÁS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az 1937. évi IV. törvénycikk alapján amennyiben egy ügyvédet felkérnek egy megbízás teljesítésére, az ügyvédnek kötelessége volt annak elfogadásáról vagy megtagadásáról késedelem nélkül nyilatkozni. Az ügyvéd azt az esetet leszámítva, amikor pártfogó ügyvédnek rendelik ki, a megbízás elvállalását indokolás nélkül is megtagadhatta, s joga volt a már elfogadott megbízást is felmondani, ez utóbbinak érvényességéhez írásos közlés volt szükséges. A felmondási idő az ügyfél értesítésétől számított tizenöt nap volt, ez alatt az ügyvéd köteles volt az ügyfél képviseletében eljárni és a rábízott ügy sikeres ellátásához szükséges tennivalókat elvégezni. Amennyiben az ügyvédnek olyan jogi cselekményeket kellett végrehajtania, melyek kiadásokkal járnak, azokra az ügyvéd csak akkor kötelezhető, ha ügyfele a felmerülő kiadásokat előre megtéríti.

Az ügyfél az ügyvédi megbízást előzetes felmondás nélkül is bármikor visszavonhatta, e visszavonás érvényességéhez írásos közlés volt szükséges. A megbízás korlátozása vagy annak visszavonása esetén az ügyfél kérvényezhette, hogy a korlátozás vagy a visszavonás ténye rákerüljön az ügyvédi tényvázlatra. A megbízás visszavonása nem érintette az ügyvéd olyan igényeit, melyek szerződéses alkalmazásból származtak. Ha az ügyvédi megbízás bármilyen okból kifolyólag az ügy befejezése előtt megszűnt, akkor az ügyvéd, vagy jogutódja köteles volt az ügyfél felé legfeljebb egy hónap alatt elszámolni.

Ügyfelének haláláról az ügyvédnek kötelessége volt haladéktalanul értesíteni az általa ismert örökösöket, s beszámolni az ügy állásáról is. Emellett szintén értesítenie kellett az ügyvédnek az ügyfél haláláról azt a bíróságot (vagy más hatóságot), amely előtt az elhunyt ügyfél ügye folyamatban van. A megbízó halála esetén az örökösök további rendelkezéséig az ügyvéd köteles volt mindazokat a halaszthatatlan tennivalókat ellátni, amelyek az örökösök érdekeinek megóvása miatt szükségesek. A megbízás felmondása az örökösökkel szemben is lehetséges.